kibeképzett

nem arrol van szó hogy kevés vagyokhanem lusta

..nekem a lét a te álompillanatodkifeszített zászlója elszakadleng ahogy a szél fújjarojtjait a lélek gyöngéihez kötögetemmajd idő issza könnyeimeta holnap virága előlés téged szivárványszirmaitszívem szembogarai tépkedikmikor kísértetfonalak kötikdélibáb…

megszerezni, belerajzolni a valóságba amit még el lehet fogadni legalább addig, amég lehull a lepel; azon is faragok és lehet, nem is veszett fejszenyél, egyszerűen csak belefér.  magasan hordja vasarcát a déli harang - mint mesét a fűrész moraja - ketté vágja a végtelent…

reggeli katasztrófákon át, úgymint ágyhozragadt hát,küzdelem a gravitációval mosdóbacsúszás közben,majd egykedvűen irigykedve nézem a cigifüstöt ahogy elszáll könnyedén.elengedem és együtt legelek az állatokkal (ők zöldet, én kéket).nézted a felhőket? nem könnyű…

amikor tejszagú álom párnáját szagolsz reggel hatkor, és nem tolod szögletre még a vágyakat: látod puha dombjait,érzed, megérinted pihéit lágyan simítva ujjaid végivel,öleled bágyadtan-kedvesen, hagyod, ahogy édes mosollyal feléd fordul karjaid között. maradsz,bár…