kibeképzett

nem kezdem ó, újra, inkább folytatom, ha tudom, hogy hány pos töltődik ábrázatomra általad ti. szem-beállított. én állítok, figyelj, ha tudsz, bár úgyis én-képzetem vetül rád, ami valóságod, az is én vagyok. nincs most más, egóm fütyül rád, kedves illetékes. hagyom ezt, küzdelmem hiába, kell. bár azt hiszem, törekvések kövecskéi nem emelkednek falként arcomig, azért takarnak, titkon azt remélem. tudom, ez nem magasztos, a fal nem, ezért e kövecskékből a hit piramisát vetíteném gyalázatos fejem búbjára, és bele egy harmadik szemet, amelybe érzéseimet illeszteném, tükörképét önmagamnak, hogy láthasd, drága felémfordult. ugyanis szükségem van rád, márcsak azért is, mivel magamtól félek, sokkal inkább, mint tőled, hiszen neked könnyebb hazudnom.