Amikor beengedek valakit a házamba, az illető gyakran hagyja ott az ürülékét. Ez lehet elég büdös is. Átlépek rajta, lapátra teszem és a kertembe szórom, hogy táplálja azt. Ily módon törődök vele, hálás vagyok érte.
Ha azonban nem törődöm vele, belelépek és bűzleni fogok tőle, amint ellátogatok valakihez, otthagyhatom a szőnyegén saját piszkommal együtt, ami már nem ugyanaz a szar lesz. A szőnyeg tulajdonosa pedig szintén belelép, bűzleni fog tőle, majd a szomszédja lábtörlőjébe törli, amin az ő cipőjének pici piszka is rajta lesz, az eredeti ürülékből pedig egyre kevesebb marad. Jó estben, ha törődik, ad magára, kimossa a szőnyegét és legfeljebb rám neheztel a plusz munka miatt.
szóbeszéd
2008.02.28. 12:50 szomor
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://en-kep-te-len-o.blog.hu/api/trackback/id/tr16357989
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
